Gyufásdoboz anyák napjára

Néhány nap és itt van az anyák napja. Én is elkészültem az ajándékokkal, bár már elég rég foglalkoztatott a dolog, végül csak az elmúlt néhány napban alakult ki bennem a kép, hogy mi is készüljön.

Ezt a gyufásdobozt, ami a "nagy" 6,5*11 cm-es méretekkel bír, alakult át, Fannikám fogja ajándékozni a mamának. Éppen ezért ez a poszt csak anyák napja után fog megjelenni a blogon, mert a Kriszti mama olvasója a blognak, és nem szeretném idő előtt "lelőni a poént".

Lényegében a gyufásdoboz belsejét lefestettem akril festékkel, a külsejét lilával (ezt úgy kevertem ki), a belsejét rózsaszínnel. A Boldog Anyák Napját feliratot transzferáltam, a szokásos módon. Ezután lelakkoztam. A szíveket dekorgumiból vágtam ki sablonok segítségével, és egyszerű hobbi ragasztóval rögzítettem őket az alapra. A gombokat szintén ragasztottam.
A belsejében ezen kívül egy laminált lapon egyedi versike kapott még helyet, ezt itt most nem mutatom meg (saját iromány).






A külsejét szintén lefestettem lila akrillal. Száradás után a fehérre festett részek alatt lekentem egyfázisú repesztőlakkal. Repesztőlakkot egyébként most használtam először. Miután megszáradt, ráfestettem egy rétegben fehér akril festékkel. Száradás közben szépen megrepesztette a lakk a fehér festéket. Ezután ismét vártam míg megszárad.
Szalvéta technikával kerültek rá a levendulák, minden oldalára tettem levendula mintát. Ismét száradás. Azután lakkozás.



A lakk száradása után a lila-fehér kockás szalagból kis masnit kreáltam, ez egyébként nem is volt olyan könnyű. Szerencsére volt itthon lila cérnám, ami színben passzolt a szalaghoz, azzal megkötöttem a masnit középen.
Ezután a mini gombot ugyanezzel a cérnával felvarrtam a masnira.
Az egészet hobbi ragasztóval rögzítettem a gyufásdobozra.









Így leírva elég sok lépésnek tűnik ennek a kis doboznak az elkészítése,
de minden fázis viszonylag kevés munkával járt. Mindig alvásidőben
fordítottam rá egy kis időt.
Meg kell mondjam, hogy menet közben alakult bennem a kép, és volt
olyan szakasz, amikor nem tetszett egyáltalán. Ilyenkor mindig azért
folytatom az aktuális projektet, mert tudom, hogy az összkép mást fog
mutatni.

Nem lett tökéletes, vannak benne apró hibák, ennek ellenére a végeredménnyel elégedett vagyok. Nagyon remélem, hogy a Mama is örülni fog neki, amikor megkapja.