Karácsonyi manóláz 2.

Egy régi, ütött-kopott fa kínálótálban "láttam meg" a manót. Funkcionálisan nem használtam már, tulajdonképpen csak a helyet foglalta.
Először lealapoztam akril primerrel két rétegben. Utána ceruzával halványan felrajzoltam a manó körvonalait, és színre festettem a sapiját, a ruháját. A szakáll résznél jó vastagon vettem fel az ecsettel a fehér akrilt, és direkt barázdált hatást próbáltam elérni. Kifestettem a szemeit, és arany akrillal megkontúroztam a sapkáját körbe. Szintén arannyal kis díszítést festettem a sapira.
Már csak az orra volt hátra. Egy kis darab harisnyába tettem tömőanyagot. Megformáztam, cérnával megkötöttem. Levágtam a felesleges részt róla, és ragasztópisztollyal felrögzítettem.
Így készült a fa manó.

Karácsonyi manóláz 1.

Néhány éve nagyon divatba jöttek a karácsonyi manók. Egyre több helyen kaphatóak, de mi magunk is elkészíthetjük otthon őket. Az interneten több sablon kering, ezek közül tavaly kipróbáltam kettőt.  Mindkettő szürke-piros színben készült. Barkácsfilcet, tűt, hímzőcérnát, tömőanyagot használtam hozzájuk. Mivel nem vagyok túl profi a varrásban, elbíbelődtem velük egy darabig. Szerintem megérte.

Mini karácsonyi életkép

Az egész úgy kezdődött, hogy volt egy kis nutellás üres üvegem, aminek nagyon tetszett a formája. Persze már vagy két hete elkapott a karácsonyi láz, mint ahogy az lenni szokott. Elképzeltem, hogy milyen jól nézne ki benne egy mini életkép. És úgy lakult, hogy pár napja sokfelé jártunk a férjemmel, és mindenhol voltak árusok, akik karácsonyi apróságokat árultak. Persze nem bírtam megálni, vettem ezt azt. Voltam a Kreatív Hobbyban is a Camponában, igyekeztem nem nagyon körülnézni, de ott is rámragadt néhány apróság.
Így már bátran belevágtam az elkészítésbe.
Először lefestettem a kupakot óarany akril festékkel. Ezután belül nyomtam bele szép fehér pva ragasztót, vigyázva rá, hogy a szélekre ne kerüljön. Oda az üveg pereme miatt nem akartam tenni. Belenyomt a házikót, és a talapzat széleire is nyomtam ragasztót, hogy ne különüljön el élesen. Egy kis ragasztót tettem a háztetőre imitt-amott, és az összes ragasztós részt megszórtam fehér csillámporral. Így olyan, mintha havas lenne a tető is.
Belenyomtam a ragasztóba a pici fenyőket,  és hagytam egy napot száradni. Másnap annyit korrigáltam rajta, hogy a fenyőket ragasztópisztollyal jobban fikszáltam. Persze a ragasztót gyorsan megszórtam csillámmal. Erre azért volt szükség, mert nem éreztem elég stabilnak őket. Ezeknek a pici fenyőknek ugyanis nincs talpa, csak a drót szárral kapaszkodtak a ragasztóba.
Nem volt más hátra, minthogy beragasszam az üvegbúrát. Ragasztópisztollyal óvatosan és főként vékonyan bekentem a szélét, és gyorsan összenyomtam.
Nagyjából ennyi. Így készült nálam a mini életkép.

Régi vágódeszkám új élete, első rész

Régi vágódeszkáim kiselejtezésre kerültek, éppen ideje volt már. Vettem helyettük másikat, ezeket pedig úgy gondoltam hogy a lakás díszeivé alakítom.

Első lépésként megkértem a férjemet hogy csiszolja át őket szalagcsiszolóval, mégiscsak használt deszkákról van szó. Ezután portalanítottam őket, és nekiláttam az első darabnak.

Sokat tanultam a készítése során, és vannak rajta hibák, de első darabnak szerintem nem lett rossz. Persze a következőn már nem követem el ugyanezeket a hibákat.

Portalanítás után a deszkát lefestettem fekete festékkel. Száradás után egy gyertya élével belehúztam néhány részébe, főként az éleken mentem át, de a mintás felének a széleibe is beledolgoztam, és a hátlapján is viaszoltam.
Ezután két rétegben lekentem fehér festékkel (akril festéket használtam).
Teljes száradás után átcsiszoltam óvatosan azokon a helyeken, ahol a gyertyával viaszoltam. Itt szépen vissza is csiszolódott a fekete rétegig.

Ezután dekupázs technikával felragasztottam a muffinokat és itt követtem el az egyik hibát. A muffinok külön-külön darabok voltak, és az átfedéseknél sajnos ez látszik is.

Száradás után lelakkoztam, a lakk száradása után transzfer technikával felvittem rá a saját tervezésű logómat (bár lehet hogy ez még nem a végleges verzió), és ezt a részt újra lakkoztam.
Ezután már csak természetes anyagú rafiával és egy fa szív gombbal díszítettem. Ezeket ragasztópisztollyal rögzítettem.

Anyák napi levendula, az elmaradt kép

Ahogy megigértem, mutatok olyan képet is, ahol már beültettem a cserepet levendulával.
És azt is leírhatom, hogy tetszettek az anyák napi ajándékaink a megajándékozottnak. Ma este átadtuk őket.
Ilyenkor azt érzem, hogy érdemes volt rászánni az időt az elkészítésükre.

Levendulás virágcserép Anyák napjára

 Ezt a virágcserepet én fogom ajándékba adni Anyák napjára. Az elkészítése nem volt túl bonyolult, és itt még hiányzik belőle a levendula tő. Az kerül ugyanis bele.
Első lépésként lefestettem a lila részeket, ezt akril festékekből kevertem ki. Fehérrel 2 réteget vittem fel a cserép alsó részére, így takart teljesen.
Száradás után, a levendulás szalvétából kivágott részeket dekupázs technikával ragasztottam fel.
Na ebben a fázisban vannak apróbb hibák, és aki elmélyültebben foglalkozik a dekupázs művészetével, az biztosan észre is veszi ezeket.
Először is, bár ez a képen lehet hogy nem látszik, nem simult ki teljesen a szalvéta. Másodszor pedig látszik, hogy a levendulás kép egy picit meg is sérült. Ebből is látszik, hogy van még mit tanulnom a dekupázs területén.

Ezután a pici feliratot transzfer technikával vittem fel, a szokásos módon. Vagyis: kinyomtattam lézernyomtatóval tükrözve, transfer solution volt az átvivő anyag, szépen átdörzsölgettem.
Ezután már csak a lakkozás volt hátra.

A levendulát még nem ültettem bele, majd azzal is készítek egy képet, és megosztom veletek.

Remélem, hogy tetszeni fog a gazdájának is, a hibáktól eltekintve is, végül is szívem-lelkem beletettem.

Transzferált kép, bicikli és virágok

Egy ideje birizgálta a fantáziámat ennek a képnek az elkészítése. Végül elkészült és azóta is nagyon tetszik. Egy egyszerű, szélezetlen falapra készült, amin mint látjátok, még egy kis repedés is van, ez külön tetszett benne. A falapot egyébként a férjemtől "kunyeráltam". Nemrég ilyen fával dolgozott, ez neki hulladék lett volna. Gyorsan megkértem, hogy ezt és még egy kisebb darabot csiszoljon át nekem, ha már kezében van a csiszológép. Kedves ember a férjem, rögtön megcsiszolta, megkérdezte, hogy mi lesz belőlük. Mondtam Neki, hogy még nem tudom.
1-2 hét alatt kialakult bennem ez a kép, a nagyobbik, kb. 20*30-as falapra álmodtam rá.
Első lépésként akril festékkel lefestettem, kikevertem ezt a halványsárga színt, és egy rétegben lefestettem. Direkt nem két réteg festék került rá, mert úgy gondoltam, hogy picit vissza fogom csiszolni, de ez végül nem történt meg. Viszont az egy réteg festék is elég szépen takarta az alapot.
Száradás után a transzferáltam a képet. A kép szerkesztve van, a bicikli, a pecsétek, a háttérben látható írás egy képre van összeszerkesztve, így sokkal könnyebb volt a dolgom. A szerkesztést nem én készítettem, a képet már így kaptam, és ezúton köszönöm annak, aki megszerkesztette.
Amire a transzferálás során figyelni kell, az az, hogy tényleg mindig kevés transzfer folyadékot vigyünk fel a papír hátoldalára, mert különben megmarja, feloldja a festéket.
A transzfer megszáradása után szalvétatechnikával rákerült a virágokkal teli kanna. Ezen kívül a bicaj kosarában a virágokat akril festékkel átfestettem.
Száradás után már csak lakkoztam, és el is készült a lakás új dísze.
A végeredmény még a férjemnek is tetszik, és ez külön öröm számomra.

Transferált párna

A transzferálás varázsa...
szóval menthetetlenül beleszerettem, pedig egyenlőre csak fekete-fehér képet tudok készíteni, mert sajna nincs színes lézernyomtatóm, és nálunk bérnyomtatást sem találtam. De ettől függetlenül lenyűgözött.

Ez a párna Fannimnak készült, teljesen saját gyártmány, még a varrás is. A varrással persze megszenvedtem, miután sosem tanultam. Azért végül nem sikerült túl rosszul.

Fannim elmúlt 2 éves, ezért úgy gondoltam, itt az ideje hogy párnával aludjon. Nem akartam túl magasat (egész idáig párna nélkül aludt), nagyjából 3-4 cm magas lehet, és egybefüggő szivacslapot tettem bele. Ezt belevartam egy sima fehér huzatba, és arra került a külső huzat, ami szintén saját kreálmány.
Egyedi méretekkel készült, az ágyikójához igazítva.
Az persze egyértelmű volt, hogy cica kerül majd rá, mert egszen kiskora óta tombol nála a cica imádat. Végül erre a képre került a választás.
Transfer solutionnal készült, és egészen jól átment a kép, bár azt hittem élesebb lesz a végeredmény. Kétszer átmentem rajta transzfer folyadékkal, és elég alaposan átnyomkodtam-dörzsöltem a mintát, mégsem lett élesebb. Az is lehet hogy magából a szövet anyagából adódik ez az apró hiba.

Végül is az a lényeg, hogy Fannim szereti, és a célnak is megfelel.
Azt hiszem a gyakorlás nem fog ártani ☺.

Dekoupage ceruzatartó

Szintén tavaly év végén készítettem, és nem lett tökéletes, de végül megszerettem.
Az íróasztalomat díszíti.
A fa alapot a helyi hobbi boltban szereztem be, a szalvétát szintén.
A dekoupage technikájáról nem írok, rengeteg fellelhető anyag van róla a neten.

Kulcstartó szekrényke

   A közeli kreatív hobbi boltban vásároltam egy nyers kulcstartó szekrénykét, ami nem felelt meg teljesen az igényeimnek, ezért kissé átalakítottam:

Így nézett ki a szekrényke, már eleve az alma formájú kivágás sem tetszett.

  Akril festékkel festettem le, az oldalait feketére, az ajtaját pedig sötét cseresznye színre, melyet úgy kevertem ki.
   Azért ezeket a színeket választottam, mert az előszoba bútor is ilyen szín-összeállítású.

 Az alma formát egy nagyon vékony falappal fedtem le, amit krémszínűre festettem, és dekupage technikával díszítettem.
  A falap tulajdonképpen annyira vékony, hogy bútorok színéhez (funérozásához) használják, teljesen véletlenül kaptam egy ilyen üzemből pár darabot még évekkel ezelőtt, és elraktam, bár nem tudtam hogy mire fogom használni. Hajlítható, vágható akár ollóval is, könnyű vele dolgozni.
   Nem tudom, hogy lehet-e kapni valahol ilyet.

És ez lett a végeredmény.