Ősz ajtódísz gyerekekre hangolódva

Egy színes ajtódísz, őszre, a gyerekek jegyében.
Tulajdonképpen ezt tavaly ősszel csak úgy összedobtam, nem volt kedven megint a terméses ajtódíszt kirakni. Szerettem volna egy olyat, ami Fannimnak is tetszik, felkelti a figyelmét. Azt tudni kell rólam, hogy az idők folyamán mindenféle "kacatot" összegyűjtögettem, így vannak itthon mindenféle szalagdarabok, koszorú alapok és egyéb más dolgok. A helyi hobbi boltban vettem a leveleket és a lepkét, amik filcből vannak, és a fa figurákat is. Ezeket megfestettem akril festékkel (fa gomba és süni).
A gesztenye figurához a gesztenyét Fannival gyűjtöttük a sétáink során, találtunk kisebbet, nagyobbat, így tudtam válogatni belőlük. Ragasztópisztollyal rögzítettem a gesztenyéket egymáshoz, mert a gyerekkoromból ismert hurkapálcikás módszer hamar csődöt mondott. Ugyanis 1-2 nap után a gesztenye száradása miatt szétesett a figura.
Végül mindent ragasztópisztollyal rögzítettem az alapra a látható módon. Még némi diót és mogyorót is ragasztottam rá, és el is készült a vidám, színes őszi ajtódísz.

Horgolt mini nyuszi - Tavaszváró nyuszi

Ez tényleg egy pici, nálam kb. 10-12 centis nyuszkó. Többféle verziója kering az interneten, más-más díszítéssel. Nagyjából egy fél délután alatt el lehet készíteni, igazi kis cukiság.
Az eredeti minta itt található angolul, részletes leírással, és az oldal alján már magyarul is letölthetitek PDF formátumban.
Én 3-as tűvel készítettem, és az eredeti mintától a virággal tértem el.
Fannimnak készült, sok szeretettel. Ez az apró nyuszi még az első figuráim közül való, így bátran ajánlom kezdő amigurumizóknak is.

Bakonyi sertésborda

Biztosan sokan ismeritek ezt a receptet, de akik nem, és szeretik a szaftos sertéshúst, azoknak ajánlom a figyelmébe. Nem túl bonyolult étel, megéri megkóstolni, hátha új kedvencre találtok.
Az én receptem (sajnos már nem tudom honnan származik) nem tartalmaz pontos mennyiségeket, de ez csak teret enged a saját íz-élmény kialakításához.

Jöjjön a recept:
A sertéshúst felszeleteljük, kiklopfoljuk, sózzuk és borsózzuk. Az eredeti recept azt írja, hogy egy éjszakára hagyjuk állni, én nem szoktam.
A szeleteket megforgatjuk lisztben, és forró olajban mindkét oldalát megsütjük (nem kell teljesen átsütni, csak megkapatjuk), kiszedjük egy tányérra.
A visszamaradt olajban hagymát pirítunk, félrehúzzuk, pirospaprikával megszórjuk, felöntjük egy kevés vízzel.
Babérlevelet, kevés sót, vegetát teszünk bele. Visszatesszük a hússzeleteket, és lassú tűzön fedő alatt főzzük. Addig pótoljuk utána a vizet, amíg meg nem fő a hús. Amikor megpuhult, gombát adunk hozzá. Ez lehet friss, felszeletelt gomba, és lehet üveges vagy konzerv gomba is, ez utóbbinak a levét ne tegyétek bele. Ha a hús is puha és a gomba is átfőtt, akkor kb. 2 dl tejfölt kevés vízzel elkeverünk, hozzáöntjük, elkeverjük. Miután összeforrt, elzárjuk a gázt, elkészült az ételünk.
Finom tésztával is ( a képen pont azzal készült), de természetesen nokedlivel az igazi. Persze ez ízlés dolga is.
Ha elkészítitek akkor jó étvágyat hozzá!

Horgolt légy Stip&Haak mintája alapján

 Nem is tudom elmondani, hogy milyen régóta szemezgettem már ezzel a léggyel. Szerelem volt első látásra, a gülü szemeivel rögtön belopta magát a szívembe. Saját magamnak készítettem el, nem is adnám oda senkinek. Tipikusan az a figura, amire ha ránézek, rögtön jó kedvem lesz.

Akril fonalból készült el, 2,5 tűvel, de ülve így is közel 20 cm.
Jó volt horgolni is, ez egyébként Stip&Haak mintája alapján készült.

Nem tudom ismeritek e a mintáit, nagyon híres az amigurumizók körében, nekem is az egyik kedvenc tervezőm.

Ennek a légynek a mintáját itt találjátok meg, ajánlom figyelmetekbe a többi mintáját is.

Stip&Haak blogját itt találjátok, érdemes körülnézni nála, vannak ingyenesen letölthető mintái is, ezeket itt találjátok, szemezgessetek bátran.

Horgolt dinosaurus

Fannikámnál egy ideje kitört a dínó láz, biztos vagytok még rajtam kívül így egy páran. Na szóval, gondoltam, hogy meglepem, és horgolok neki egy helyes dínót. Kiválasztottam egy kedveset, nekem nagyon tetszett és a mintáját itt tudjátok beszerezni. A tervező DioneDesign, nagyon jó mintái vannak. Elkészültem és vártam az örömöt Fannikám arcán, de kiderült hogy neki a T-rex tetszik, az a kedvence. Úgyhogy szegény dínó egyenlőre csak várja, hogy játszanak vele.

Megmondom őszintén, hogy amikor a taraját varrtam, az nem volt "leányálom". Minden "hupli" külön darab, egyesével varrtam fel őket. A végére már fájt az ujjam. A kész figura nekem tetszik nagyon, és még reménykedem, hogy Fannim egyszer elkezd vele játszani.

Csokis piskótatekercs

Aki szereti a piskótatekercset, annak ezt ki kell próbálnia, nagyon jó a piskótája.


Hozzávalók: 7 tojás, 7 ek. liszt, 7 ek. cukor, 1/2                         csomag sütőpor.

Töltelékhez: 1 ráma, 15-20 dkg porcukor,                                  cukrozatlan kakaópor



Elkészítése:

A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat alaposan kikeverjük a cukorral. Amikor ez megvan, beleszitáljuk a sütőporos lisztet, és azzal is alaposan elkeverjük. A tojások fehérjéből kemény habot verünk, és óvatos de határozott mozdulatokkal összedolgozzuk a két részt.
Sütőpapírral kibélelt tepsiben elterítjük a tésztát, és előmelegített sütőben megsütjük. Nálam a hagyományos gázsütőben nagyon hamar, nagyjából 15 perc alatt megsül.
Amikor megsült, egy nedves konyharuhára borítjuk, és lehúzzuk a sütőpapírt róla. A konyharuhával együtt feltekerjük, hagyjuk kihűlni.
Megtöltjük krémmel. Ehhez először a rámát kihabosítjuk, vagyis addig keverjük, amíg puha, könnyű állagú nem lesz. Ha ez megvan, akkor beletesszük a porcukrot, és ezzel is alaposan kidolgozzuk. Mert ugye senki sem szereti ha a cukor serceg a foga alatt. Ezután 2-3 ek. kakaóport szitálunk bele, ezzel is elkeverjük. A kakaót sosem mérem, mindig a krém színe és íze a meghatározó.
Feltekerjük, porcukorral megszórjuk a tetejét. Én itt egy másik sütiből megmaradt csokimázzal is megcsurgattam a tetejét.
Tölthetjük persze lekvárral, vagy más ízű krémmel is, mindenhogy finom. Ez abból is látszik, hogy alig tudtam fényképet készíteni róla, mire észbe kaptam, csak ez a pár szelet maradt.
Jó étvágyat hozzá!

Gyufásdoboz anyák napjára

Néhány nap és itt van az anyák napja. Én is elkészültem az ajándékokkal, bár már elég rég foglalkoztatott a dolog, végül csak az elmúlt néhány napban alakult ki bennem a kép, hogy mi is készüljön.

Ezt a gyufásdobozt, ami a "nagy" 6,5*11 cm-es méretekkel bír, alakult át, Fannikám fogja ajándékozni a mamának. Éppen ezért ez a poszt csak anyák napja után fog megjelenni a blogon, mert a Kriszti mama olvasója a blognak, és nem szeretném idő előtt "lelőni a poént".

Lényegében a gyufásdoboz belsejét lefestettem akril festékkel, a külsejét lilával (ezt úgy kevertem ki), a belsejét rózsaszínnel. A Boldog Anyák Napját feliratot transzferáltam, a szokásos módon. Ezután lelakkoztam. A szíveket dekorgumiból vágtam ki sablonok segítségével, és egyszerű hobbi ragasztóval rögzítettem őket az alapra. A gombokat szintén ragasztottam.
A belsejében ezen kívül egy laminált lapon egyedi versike kapott még helyet, ezt itt most nem mutatom meg (saját iromány).






A külsejét szintén lefestettem lila akrillal. Száradás után a fehérre festett részek alatt lekentem egyfázisú repesztőlakkal. Repesztőlakkot egyébként most használtam először. Miután megszáradt, ráfestettem egy rétegben fehér akril festékkel. Száradás közben szépen megrepesztette a lakk a fehér festéket. Ezután ismét vártam míg megszárad.
Szalvéta technikával kerültek rá a levendulák, minden oldalára tettem levendula mintát. Ismét száradás. Azután lakkozás.



A lakk száradása után a lila-fehér kockás szalagból kis masnit kreáltam, ez egyébként nem is volt olyan könnyű. Szerencsére volt itthon lila cérnám, ami színben passzolt a szalaghoz, azzal megkötöttem a masnit középen.
Ezután a mini gombot ugyanezzel a cérnával felvarrtam a masnira.
Az egészet hobbi ragasztóval rögzítettem a gyufásdobozra.









Így leírva elég sok lépésnek tűnik ennek a kis doboznak az elkészítése,
de minden fázis viszonylag kevés munkával járt. Mindig alvásidőben
fordítottam rá egy kis időt.
Meg kell mondjam, hogy menet közben alakult bennem a kép, és volt
olyan szakasz, amikor nem tetszett egyáltalán. Ilyenkor mindig azért
folytatom az aktuális projektet, mert tudom, hogy az összkép mást fog
mutatni.

Nem lett tökéletes, vannak benne apró hibák, ennek ellenére a végeredménnyel elégedett vagyok. Nagyon remélem, hogy a Mama is örülni fog neki, amikor megkapja.