Horgolt Kockásfülü nyúl

Fannikámnak készült el nemrégiben ez a nyuszkó, sokunk gyerekkori kedvence. És végre ezt a figurát várta és szeretgeti. Persze nem állandóan, hiszen főként cica imádat van nálunk.

A minta valahogy hozzám keveredett, de sajnos nem találtam az eredeti szerzőt. Több helyen változtattam rajta, így gondolkodom rajta hogy meg merjem e osztani veletek.

Amíg ezt kitalálom, fogadjátok szeretettel az én Kockásfülü nyuszimat.

8. házassági évfordulónkra készült

Idén ezzel a transzferált fatáblával és  finom csokitortával készültem a házassági évfordulónkra.

A torta receptje megeggyezik az elöző posztomban leírt recepttel, így most nem írom le mégegyszer. Egyébként nagyon finom volt.

A kép így készült: a fa vágódeszkát egy gyertával viaszoltam kissé. Főleg az éleknél, és azokon a helyeken, ahol úgy gondoltam nem lesz felirat vagy kép. Ezt azért tettem, mert így kevésbé tapad meg a festék, és könnyebb visszacsiszolni.

Ezután lefestettem fehér festékkel egy rérregben. Száradás után visszacsiszoltam. Portalanítottam, transzferáltam rá a kiválasztott képet, feliratokat. A két lepke és a szív dekupázs technilával került fel, mert sajnos még nincs színes lézernyomtatóm.
Száradás után lakkréteget kapott.

Nem tudtam hogy vajon a férjemnek tetszeni fog e, de szerencsére igen, bejött neki.

Régi vágódeszkám új élete, első rész

Régi vágódeszkáim kiselejtezésre kerültek, éppen ideje volt már. Vettem helyettük másikat, ezeket pedig úgy gondoltam hogy a lakás díszeivé alakítom.

Első lépésként megkértem a férjemet hogy csiszolja át őket szalagcsiszolóval, mégiscsak használt deszkákról van szó. Ezután portalanítottam őket, és nekiláttam az első darabnak.

Sokat tanultam a készítése során, és vannak rajta hibák, de első darabnak szerintem nem lett rossz. Persze a következőn már nem követem el ugyanezeket a hibákat.

Portalanítás után a deszkát lefestettem fekete festékkel. Száradás után egy gyertya élével belehúztam néhány részébe, főként az éleken mentem át, de a mintás felének a széleibe is beledolgoztam, és a hátlapján is viaszoltam.
Ezután két rétegben lekentem fehér festékkel (akril festéket használtam).
Teljes száradás után átcsiszoltam óvatosan azokon a helyeken, ahol a gyertyával viaszoltam. Itt szépen vissza is csiszolódott a fekete rétegig.

Ezután dekupázs technikával felragasztottam a muffinokat és itt követtem el az egyik hibát. A muffinok külön-külön darabok voltak, és az átfedéseknél sajnos ez látszik is.

Száradás után lelakkoztam, a lakk száradása után transzfer technikával felvittem rá a saját tervezésű logómat (bár lehet hogy ez még nem a végleges verzió), és ezt a részt újra lakkoztam.
Ezután már csak természetes anyagú rafiával és egy fa szív gombbal díszítettem. Ezeket ragasztópisztollyal rögzítettem.

Mihály napi készülődés az oviban

Kislányunk novemberben kezdi az ovit, ugyanis akkor tölti be a 3. életévét.
Ugyan még nem járunk nap mint nap az óvodába, de azért a csoport életéven már részt veszünk.
Voltunk többször játszani, azután csoport avatón amit egybekötöttek a Mihály napi kézműveskedéssel.
Kedves baglyok készültek wc papír gurigából, és madárijesztők spatulából, némi anyagból és papírból. Jó móka volt, a gyerekek élvezték.

Ezen kívül a szülők otthon is készíthettek a csoportnak apróságokat.
A választásom idén két dologra esett, dekorgumiból és spatulából készítettünk napocskás könyvjelzőket (mert napocska csoportosak vagyunk), és szintén dekorgumiból, hímzőfonalból, kevéske filcből és fa pálcákból pedig sárkányokat készítettünk.

A könyvjelző ötletét az interneten találtam, a sárkány saját ötlet.
Fannimnak tetszettek, mindkettőből választott magának.

Sárgabarack lekvár - hagyományosan

Biztosan észrevettétek más, hogy szeretem a jól bevált, hagyományos recepteket. Az egyik kedvenc mondásom is az, hogy: "Az egyszerűség gyönyörködtet!"
Persze ne gondoljátok, hogy új, vagy bonyolultabb dolgokat nem próbálok ki. De a barack lekvárt úgy szeretem, ahogy anyu, a mama és szerintem a dédnagyanyám is készítette.

A megmosott, megtisztított, kimagozott barackot ledarálom húsdarálón. Persze aki darabosan szereti az ne darálja le, hanem vágja kisebb darabokra, és egy részét botmixerrel pürésítse. De mivel én leginkább süteményekbe, palacsintába használom, folyósan szeretem.

Tehát a ledarált barackot fazékba teszem, teszek hozzá kristálycukrot. Hogy mennyi cukrot? Ez a barack cukortartalmától függ, és persze ízlés dolga is.
Felteszem főni, és nem túl nagy lángon addig főzöm, amíg el nem éri a kívánt sűrűséget.  Nem szoktam túlságosan besűríteni, mert kenhetőnek kell maradnia. És különben is, ki szereti hogy ha úgy kell kivésni a lekvárt az üvegből?

Sterilizált üvegekbe töltöm a forró lekvárt, tartósítószert teszek mindegyik üveg tetejére.
Én mindig teszek egy kis nátrium benzoátot vagy szalicilt, mert szeretek biztosra menni. Van hogy évekig áll a kamra polcon a lekvár.

Lezárom az üvegeket, celofánnal és kupakkal is (nekem ez vált be).
Rögtön száraz dunsztba teszem, ott hagyom szépen lassan kihűlni. Utána mehet a polcra.

Horgolt kulcstartó

Eredetileg horgolt fülbevalóval kísérleteztem, aztán a végén ez a kulcstartó született meg. Igazán nem lehet mondani, hogy bonyolult lenne az elkészítése, kezdők is bátran bevállalhatják. A színek, a virágok száma szabadon variálható. Én most szerettem volna a magyar zászló színeiben elkészíteni.

A virág leírása a Szeretek horgolni blogról származik, nagyon jó kis blog, szívből ajánlom mindenkinek.

Pamut (Aldis) fonalból készítettem, hogy bírja a strapát.

Maga a minta ennyi:

1. sor: 5 láncszemből gyűrűt készítünk hamispálcával

2. sor: 2 láncszem sormagasításnak, 11 rövidpálca, a sort hamispálcával zárjuk a sormagasítás második láncszemébe

3. sor: (4 láncszem, a következő pálcába 2 egyszerre befejezett kétráhajtásos pálca, 4 láncszem, hamispálca a következő rövidpálcába)*6

Ezután készítettem 10 láncszemet és rögzítettem a végét, úgy hogy maradjon rajta néhány centiméter fonal.

A három virágot összefogtam, átfűztem a fagyöngyön a túllógó fonalvégeket. Belefűztem a kicsi fémkarikát (nem tudom a becsületes nevét), és visszafűztem a fagyöngybe. Piros hímző fonallal a fagyöngy alatt szorosan sokszor áttekertem és megcsomóztam. A fonalvégeket eldolgoztam és levágtam. Ezután már csak annyi volt hátra, hogy kulcskarikát fűzzek a kicsi fémkarikába.

Ennyi ennek a kulcstartónak az elkészítése.

Fügelekvár

Idén, először készítettem fügelekvárt. Egy ismerős idős néni szólt, hogy lehet szedni a fájáról, ha szeretnék. El kell mondjam, hogy ekkora fügefát még nem is láttam eddig. A néni azt mondja hogy kb. 30 éves a fája.
Na a lényeg az, hogy szedtem egy szatyor friss, érett gyümölcsöt. Az interneten átolvastam több receptet, és végül úgy döntöttem hogy nem cifrázom, a jól bevált módon, hagyományosan főzök belőle lekvárt.
Megmostam a gyümölcsöt. Levágtam a szára részét, mert azt olvastam, hogy a szedésnél a szárból kifolyó nedvesség allergizálhat.
Lehúztam a héját, fazékba tettem és egy botmixerrel pépesítettem. Néhány gyümölcsdarabot azért meghagytam a pürésítés során. Hozzáadtam 1 kg cukrot (nem mértem le, de nagyjából 3-4 kg lehetett a megtisztított füge) és hagytam állni egy órát.
Ezután közepes lángon főztem nagyjából egy órán át.
A lekvárt sterilizált üvegekbe szedtem. Minden üveg tetejére tettem egy pici szalicilt. Lezárom az üvegeket (én celofánt is mindig teszek a kupakok alá). Száraz dunsztban hagyom szép lassan kihűlni.
Frissen kóstoltam meg, és nagyon kellemes lett a végeredmény. Nem lett túl édes, és a füge íze nagyon jól érezhető.
Ebből a mennyiségből 12 kis üveg lekvárom lett.