Persze ne gondoljátok, hogy új, vagy bonyolultabb dolgokat nem próbálok ki. De a barack lekvárt úgy szeretem, ahogy anyu, a mama és szerintem a dédnagyanyám is készítette.
A megmosott, megtisztított, kimagozott barackot ledarálom húsdarálón. Persze aki darabosan szereti az ne darálja le, hanem vágja kisebb darabokra, és egy részét botmixerrel pürésítse. De mivel én leginkább süteményekbe, palacsintába használom, folyósan szeretem.
Tehát a ledarált barackot fazékba teszem, teszek hozzá kristálycukrot. Hogy mennyi cukrot? Ez a barack cukortartalmától függ, és persze ízlés dolga is.
Felteszem főni, és nem túl nagy lángon addig főzöm, amíg el nem éri a kívánt sűrűséget. Nem szoktam túlságosan besűríteni, mert kenhetőnek kell maradnia. És különben is, ki szereti hogy ha úgy kell kivésni a lekvárt az üvegből?
Sterilizált üvegekbe töltöm a forró lekvárt, tartósítószert teszek mindegyik üveg tetejére.
Én mindig teszek egy kis nátrium benzoátot vagy szalicilt, mert szeretek biztosra menni. Van hogy évekig áll a kamra polcon a lekvár.
Lezárom az üvegeket, celofánnal és kupakkal is (nekem ez vált be).
Rögtön száraz dunsztba teszem, ott hagyom szépen lassan kihűlni. Utána mehet a polcra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése