Az az igazság, hogy már tavaly is eljátszottam a gondolattal, hogy a március 15.-i nemzeti ünnepünkre készítek egy műgyanta kokárdát. Csak valahogy tavaly nem volt időm elkészíteni.
Idén viszont nekiültem, és készítettem néhány darabot.
Ezek uv gyantával készültek, virágok és levelek felhasználásával.
A hátoldalukon kitűző alap van, így könnyen rögzíthetőek a ruhára.
2019. március 6., szerda
2019. március 4., hétfő
Horgolt Basset Hound
Fannikám kérte, hogy horgoljak neki egy kutyát, mert mostanában nagyon odavan a kutyákért is a macsekok mellett.
Együtt megnézegettük a számítógépen a kutyi mintákat, és a sok-sok minta közül ezt választotta ki. Ugyanis ez a kutya úgy néz ahogy néz.
Együtt megnézegettük a számítógépen a kutyi mintákat, és a sok-sok minta közül ezt választotta ki. Ugyanis ez a kutya úgy néz ahogy néz.
A minta egy orosz tervező munkája, ezen a linken meg tudjátok vásárolni:
Nem a legkönnyebb minta, több ponton el kellett gondolkodnom azon, hogy vajon hogy is gondolta a tervező. De persze nem kivitelezhetetlen.
Fanni már nagyon várta, hogy elkészüljek vele, és nagyon örült neki.
És ugye ez a lényeg.
2018. december 6., csütörtök
Karácsonyi manóláz 2.
Egy régi, ütött-kopott fa kínálótálban "láttam meg" a manót. Funkcionálisan nem használtam már, tulajdonképpen csak a helyet foglalta.
Először lealapoztam akril primerrel két rétegben. Utána ceruzával halványan felrajzoltam a manó körvonalait, és színre festettem a sapiját, a ruháját. A szakáll résznél jó vastagon vettem fel az ecsettel a fehér akrilt, és direkt barázdált hatást próbáltam elérni. Kifestettem a szemeit, és arany akrillal megkontúroztam a sapkáját körbe. Szintén arannyal kis díszítést festettem a sapira.
Már csak az orra volt hátra. Egy kis darab harisnyába tettem tömőanyagot. Megformáztam, cérnával megkötöttem. Levágtam a felesleges részt róla, és ragasztópisztollyal felrögzítettem.
Így készült a fa manó.
Először lealapoztam akril primerrel két rétegben. Utána ceruzával halványan felrajzoltam a manó körvonalait, és színre festettem a sapiját, a ruháját. A szakáll résznél jó vastagon vettem fel az ecsettel a fehér akrilt, és direkt barázdált hatást próbáltam elérni. Kifestettem a szemeit, és arany akrillal megkontúroztam a sapkáját körbe. Szintén arannyal kis díszítést festettem a sapira.
Már csak az orra volt hátra. Egy kis darab harisnyába tettem tömőanyagot. Megformáztam, cérnával megkötöttem. Levágtam a felesleges részt róla, és ragasztópisztollyal felrögzítettem.
Így készült a fa manó.
Karácsonyi manóláz 1.
Néhány éve nagyon divatba jöttek a karácsonyi manók. Egyre több helyen kaphatóak, de mi magunk is elkészíthetjük otthon őket. Az interneten több sablon kering, ezek közül tavaly kipróbáltam kettőt. Mindkettő szürke-piros színben készült. Barkácsfilcet, tűt, hímzőcérnát, tömőanyagot használtam hozzájuk. Mivel nem vagyok túl profi a varrásban, elbíbelődtem velük egy darabig. Szerintem megérte.
2018. december 2., vasárnap
Cicás fülbevaló
Ezzel a kis macsekos fülbevalóVál volt mostanában a legkevesebb dolgom.
Az egész úgy kezdődött, hogy alapanyagot kellett rendelnem egy másik ékszerhez. És kicsit elvesztem a fityegők meg a charmok között. Ezt a cicust amikor megláttam, rögtön a kolléganőm jutott eszembe, aki oda van a cicákér. Igazából csak összeszereltem egy szerelőkarikával és egy füli alappal. De Ő örült neki, és ez tök jó.
Az egész úgy kezdődött, hogy alapanyagot kellett rendelnem egy másik ékszerhez. És kicsit elvesztem a fityegők meg a charmok között. Ezt a cicust amikor megláttam, rögtön a kolléganőm jutott eszembe, aki oda van a cicákér. Igazából csak összeszereltem egy szerelőkarikával és egy füli alappal. De Ő örült neki, és ez tök jó.
2018. november 30., péntek
Mini karácsonyi életkép
Az egész úgy kezdődött, hogy volt egy kis nutellás üres üvegem, aminek nagyon tetszett a formája. Persze már vagy két hete elkapott a karácsonyi láz, mint ahogy az lenni szokott. Elképzeltem, hogy milyen jól nézne ki benne egy mini életkép. És úgy lakult, hogy pár napja sokfelé jártunk a férjemmel, és mindenhol voltak árusok, akik karácsonyi apróságokat árultak. Persze nem bírtam megálni, vettem ezt azt. Voltam a Kreatív Hobbyban is a Camponában, igyekeztem nem nagyon körülnézni, de ott is rámragadt néhány apróság.
Így már bátran belevágtam az elkészítésbe.
Először lefestettem a kupakot óarany akril festékkel. Ezután belül nyomtam bele szép fehér pva ragasztót, vigyázva rá, hogy a szélekre ne kerüljön. Oda az üveg pereme miatt nem akartam tenni. Belenyomt a házikót, és a talapzat széleire is nyomtam ragasztót, hogy ne különüljön el élesen. Egy kis ragasztót tettem a háztetőre imitt-amott, és az összes ragasztós részt megszórtam fehér csillámporral. Így olyan, mintha havas lenne a tető is.
Belenyomtam a ragasztóba a pici fenyőket, és hagytam egy napot száradni. Másnap annyit korrigáltam rajta, hogy a fenyőket ragasztópisztollyal jobban fikszáltam. Persze a ragasztót gyorsan megszórtam csillámmal. Erre azért volt szükség, mert nem éreztem elég stabilnak őket. Ezeknek a pici fenyőknek ugyanis nincs talpa, csak a drót szárral kapaszkodtak a ragasztóba.
Nem volt más hátra, minthogy beragasszam az üvegbúrát. Ragasztópisztollyal óvatosan és főként vékonyan bekentem a szélét, és gyorsan összenyomtam.
Nagyjából ennyi. Így készült nálam a mini életkép.
Így már bátran belevágtam az elkészítésbe.
Először lefestettem a kupakot óarany akril festékkel. Ezután belül nyomtam bele szép fehér pva ragasztót, vigyázva rá, hogy a szélekre ne kerüljön. Oda az üveg pereme miatt nem akartam tenni. Belenyomt a házikót, és a talapzat széleire is nyomtam ragasztót, hogy ne különüljön el élesen. Egy kis ragasztót tettem a háztetőre imitt-amott, és az összes ragasztós részt megszórtam fehér csillámporral. Így olyan, mintha havas lenne a tető is.
Belenyomtam a ragasztóba a pici fenyőket, és hagytam egy napot száradni. Másnap annyit korrigáltam rajta, hogy a fenyőket ragasztópisztollyal jobban fikszáltam. Persze a ragasztót gyorsan megszórtam csillámmal. Erre azért volt szükség, mert nem éreztem elég stabilnak őket. Ezeknek a pici fenyőknek ugyanis nincs talpa, csak a drót szárral kapaszkodtak a ragasztóba.
Nem volt más hátra, minthogy beragasszam az üvegbúrát. Ragasztópisztollyal óvatosan és főként vékonyan bekentem a szélét, és gyorsan összenyomtam.
Nagyjából ennyi. Így készült nálam a mini életkép.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


