Anyák napi levendula, az elmaradt kép

Ahogy megigértem, mutatok olyan képet is, ahol már beültettem a cserepet levendulával.
És azt is leírhatom, hogy tetszettek az anyák napi ajándékaink a megajándékozottnak. Ma este átadtuk őket.
Ilyenkor azt érzem, hogy érdemes volt rászánni az időt az elkészítésükre.

Horgolt Bogyó

Egy ismerősöm kérésére készült el Bogyó és Babóca. A kérés az volt, hogy fogják egymás kezét, ugyanis egy kislány fogja kapni a hamarosan megszületendő kistestvérétől tesóajándékként. Babóca máskor is készült már nálam, de Bogyó most először. Krisztimaci mintája alapján készült, a mintát itt megtaláljátok.

Annyit változtattam csak rajta, hogy a pocak részen picit szaporítottam még pluszban, így nekem jobban hasonlít a meséből jól ismert Bogyóra.

 És itt láthatjátok őket kézen fogva:

Remélem hogy a kislánynak is tetszeni fog.

Ajándékot kaptam!

Tegnap este, egy baráti, vagy nagyon jó ismerős házaspárnál vacsoráztunk. És a barátnőmtől ezt a kis szőlőprést kaptam ajándékba. Csak úgy, mert Neki kettő volt, és mert ilyen jószívű.
Régóta tetszett nekem is a pici prés, de sosem találkoztam össze vele piacon, vagy egyéb helyeken. Így nem vettem sosem.
Azért külön öröm ez nekem, mert nagyon szeretem a konyhai kütyüket. Ez a kis prés egyébként kiválóan működik, nagyjából 2-3 fürt szőlő fér bele egyszerre.

Ezer köszönet érte Anna!

Levendulás virágcserép Anyák napjára

 Ezt a virágcserepet én fogom ajándékba adni Anyák napjára. Az elkészítése nem volt túl bonyolult, és itt még hiányzik belőle a levendula tő. Az kerül ugyanis bele.
Első lépésként lefestettem a lila részeket, ezt akril festékekből kevertem ki. Fehérrel 2 réteget vittem fel a cserép alsó részére, így takart teljesen.
Száradás után, a levendulás szalvétából kivágott részeket dekupázs technikával ragasztottam fel.
Na ebben a fázisban vannak apróbb hibák, és aki elmélyültebben foglalkozik a dekupázs művészetével, az biztosan észre is veszi ezeket.
Először is, bár ez a képen lehet hogy nem látszik, nem simult ki teljesen a szalvéta. Másodszor pedig látszik, hogy a levendulás kép egy picit meg is sérült. Ebből is látszik, hogy van még mit tanulnom a dekupázs területén.

Ezután a pici feliratot transzfer technikával vittem fel, a szokásos módon. Vagyis: kinyomtattam lézernyomtatóval tükrözve, transfer solution volt az átvivő anyag, szépen átdörzsölgettem.
Ezután már csak a lakkozás volt hátra.

A levendulát még nem ültettem bele, majd azzal is készítek egy képet, és megosztom veletek.

Remélem, hogy tetszeni fog a gazdájának is, a hibáktól eltekintve is, végül is szívem-lelkem beletettem.

Transzferált kép, bicikli és virágok

Egy ideje birizgálta a fantáziámat ennek a képnek az elkészítése. Végül elkészült és azóta is nagyon tetszik. Egy egyszerű, szélezetlen falapra készült, amin mint látjátok, még egy kis repedés is van, ez külön tetszett benne. A falapot egyébként a férjemtől "kunyeráltam". Nemrég ilyen fával dolgozott, ez neki hulladék lett volna. Gyorsan megkértem, hogy ezt és még egy kisebb darabot csiszoljon át nekem, ha már kezében van a csiszológép. Kedves ember a férjem, rögtön megcsiszolta, megkérdezte, hogy mi lesz belőlük. Mondtam Neki, hogy még nem tudom.
1-2 hét alatt kialakult bennem ez a kép, a nagyobbik, kb. 20*30-as falapra álmodtam rá.
Első lépésként akril festékkel lefestettem, kikevertem ezt a halványsárga színt, és egy rétegben lefestettem. Direkt nem két réteg festék került rá, mert úgy gondoltam, hogy picit vissza fogom csiszolni, de ez végül nem történt meg. Viszont az egy réteg festék is elég szépen takarta az alapot.
Száradás után a transzferáltam a képet. A kép szerkesztve van, a bicikli, a pecsétek, a háttérben látható írás egy képre van összeszerkesztve, így sokkal könnyebb volt a dolgom. A szerkesztést nem én készítettem, a képet már így kaptam, és ezúton köszönöm annak, aki megszerkesztette.
Amire a transzferálás során figyelni kell, az az, hogy tényleg mindig kevés transzfer folyadékot vigyünk fel a papír hátoldalára, mert különben megmarja, feloldja a festéket.
A transzfer megszáradása után szalvétatechnikával rákerült a virágokkal teli kanna. Ezen kívül a bicaj kosarában a virágokat akril festékkel átfestettem.
Száradás után már csak lakkoztam, és el is készült a lakás új dísze.
A végeredmény még a férjemnek is tetszik, és ez külön öröm számomra.

Horgolt Anna, az Anna, Peti, Gergő sorozatból

Biztosan sokan ismeritek az Anna, Peti, Gergő sorozatot, amit Bartos Erikának köszönhetünk. Ez a figura elméletileg Anna, a bátyám kislányának készült tavaly télapóra. A mintája megegyezik Babóca mintájával, kivéve, hogy nincs katica páncélja, szarvacskái, kicsit több a haja, és mások a színei.
Egyenlőre Peti és Gergő nem készült el, és nem vagyok benne biztos hogy elkészülnek e valamikor is. A gyerekek igényeit nehéz követni, most éppen Mazsola és Tádé mánia van nála.

Csokitorta

A férjem születésnapjára készült, tulajdonképpen a receptje megegyezik az egyszerű csokis piskóta receptjével, amit egy korábbi posztomban közzé tettem, így azt most nem írom le újra.
A piskótát félbe vágtam, megtöltöttem a krém nagyobbik részével. A maradék krémből kentem a tetejére is, és az oldalára is, valamint habzsákba töltve a szélét is megdíszítettem. Ezután az ostyarudakat méretre vágtam, körberaktam vele a torta oldalát.
Csokit olvasztottam kevés étolajjal, hagytam hűlni, és amikor már csak langyos volt, ráöntöttem a torta tetejére (így a krémben nem olvad meg a vaj). Elegyengettem, és rögtön felraktam rá a csíkos ostyarudakat és a táblát.
Szerintem elég jól sikerült, a férjemnek is tetszett, a csokitortát pedig egyenesen imádjuk a családban.